Elgondolkodtál már azon, hogy az emberek hogyan határozzák meg a boldogságot? A válaszok nagyon eltérőek lehetnek egyénenként. Egy gyors online keresés megmutatja, hogy a boldogság az egyik leggyakrabban keresett téma. A nagy érdeklődés ellenére nincs egyértelmű, mindenki által elfogadott definíció. Ha megkérdeznénk valakit, mit jelent számára a boldogság, valószínűleg megpróbálná leírni. Lehet, hogy elmagyarázná, mire van szüksége ahhoz, hogy boldognak érezze magát, és mikor érzi ezt az állapotot, vagy éppen mikor nem. Mégis nehézséget okozhat számára pontosan meghatározni, mi szükséges a boldogság eléréséhez.
Ha valaki nem tudja, mi kell ahhoz, hogy boldog legyen, hogyan találhatná meg azt? Sok emberrel folytatott beszélgetés során felfedezték, hogy a legegyszerűbb megközelítések a leghatékonyabbak. Boldognak érzem magam, amikor jól vagyok, és nem érzem magam boldognak, amikor nem. Úgy gondolom, hogy bárki képes érzékelni, jól érzi-e magát egy adott pillanatban, és ebből következtethet arra, boldog-e vagy sem. A lényeges kérdés az, hogy mi az, amink van, amikor boldogok vagyunk, és mi az, amit nélkülözünk, amikor nem? Mi az, ami nélkülözhetetlen a boldogság eléréséhez? Ha valaki nem tudja, mi szükséges, hogyan érhetné el?
A kulcs az, hogy képesek legyünk olyan tevékenységekben részt venni, amelyek örömöt okoznak. Ezt egyetlen szóval összefoglalhatjuk: szabadság. Ha valaki azt teheti, amit élvez, boldog lehet; ha nem, akkor nem. De a szabadság önmagában nem elegendő. Vegyünk egy példát:
Képzeljünk el egy gyereket, aki megkérdezi a szüleit, kimehet-e játszani a barátaival. Ahhoz, hogy boldog legyen, a gyermeknek szüksége van a szabadságra, hogy játszhasson. Azonban van egy másik fontos tényező is. Ahhoz, hogy valóban boldogságot érezzen, a gyermeknek szüksége van a szülei jóváhagyására is. Az egyszerű vágy, hogy játsszon, nem elegendő; a gyermek csak akkor lesz boldog, ha valóban kimehet. Ehhez pedig szükség van a szülők engedélyére. Ha mindkét feltétel teljesül, a gyermek boldog lesz. Ha bármelyik hiányzik, a boldogság nem következik be. Még ha a gyermek csendben rajzol is a szobájában, miközben azt kívánja, bárcsak focizhatna a barátaival, és a szülei dicsérik a rajzait, nem lesz boldog, ha nem mehet ki. Az első esetben a szabadság megvan, de a jóváhagyás hiányzik; a másodikban a jóváhagyás megvan, de a szabadság hiányzik. Az igazi boldogság csak akkor következik be, ha mindkettő jelen van. A jóváhagyás, amit gyakran szeretetként emlegetnek, kulcsfontosságú.
Ezért a boldogság két alapvető elemen múlik: szabadságon és szereteten.
A boldogságot nem csupán célként kell tekintenünk, hanem folyamatként. Egy belső iránytűként működik, amely megmutatja, hogy hűek maradunk-e önmagunkhoz. Egy ember csak akkor lehet hű önmagához, ha cselekedetei örömöt hoznak számára, vagyis ha szabad. Ha nem, foglalkoznia kell azzal az érzelemmel, amelyet a boldogtalansága kiemel. Amint feldolgozza ezeket az érzelmeket, és megváltoztatja a mintáit, visszanyerheti szabadságát, újra kapcsolatba léphet valódi énjével, és elérheti az önelfogadást. Ez lehetővé teszi az önszeretetet. Ennek eléréséhez érzelmi munkára és minták megváltoztatására van szükség, mert bár másokat becsaphatunk, önmagunkat nem. A boldogság tehát kulcsfontosságú ahhoz, hogy megtaláljuk és kövessük a saját utunkat, és újra kapcsolatba lépjünk valódi természetünkkel.
Source: https://www.analogmodszer.hu/